2011. január 13., csütörtök

megvan a beszúrás, de úgy tűnik a méret lesz itt is a lényeg..


Kletterhalleban zártuk az évet a társakkal :) ami esetleg a képekből kiderül rólunk, hogy örömünk a mászás. ami rólam, az pedig egy egyszerű dolog, nehezen veszem komolyan magam és a technikához nem konyítok. lásd jelen esetben, a jó istennek nem akar balra húzódni sem a kép sem a szöveg.. és valamiért ha entert nyomok egy sorral feljebb ugrik a kurzor, nem pedig engedelmesen lefelé zárva a gondolatot, ahogy az illik. 





hogyan szúrhatok be képet sajátgépről?

  Ma nyitom a blogot, és ahogy illik, a számtalan gondolat egyetlen épkézláb mondatot sem képes produkálni..
ezért egy múlt évi bejegyzéssel kezdem :) legalább megnézem mennyire kompatibilis egyik blog rendszer a másikkal. 
egyet bizton nem tudok. hogyan szúrhatok be képet saját gépről??
úgy tűnik kell egy kis idő míg megértem ennek a lelkét..


 ...és a IV. helyezett aki Budapestről érkezett, remélem jól ejtem a nevét : w..l krisztina!

így aztán állok a dobogó jobb oldalán gumicsizmában, poros kinyúlt mackóban, nagypulcsiban, fültől fülig vigyorral, kezemben oklevelet gyűrögetve. rajta filctollal a nevem, helyezésem és kategóriám..

csabi napok óta zizgett a mászásokon:
- megyek versenyre, battára, mikulás kupa lesz..  - és méreget közben, várva valamiféle megnyilvánulásra..

megnyilvánulásom egyféle lehetett csabi királyfi felé. kelés szombat hajnalban, cuccolás, pakolás kocsiba, ásítozás, kávé és mászó verseny hely keresés..
hogy ne fázzak az egész napos csabi csodálatban ( létszükséglet számára.. ez szabadít fel benne energiákat. kicsi szíve ettől duzzad nagy, izmos szőrtelen csillogó mellkasában.. ) úgy döntöttem beszállok a versenybe, beteszek mászóholmit, mászom majd én is biztos ami biztos. miért ne... legalább melegem lesz.


battai 
mikulas kupa
a falat látva megnyekken a bizodalmam. alig látok értelmezhető fogást, lépést. járom végig, egyre kisebbre húzva az egómat. nézzük egymást csabival, neki is konyulóban a bizodalma. rámosolyogok. gyerünk!
benevezünk..


 


vannak mászótársak pestről, de jobbára ismeretlen mászók. kategóriák A ( profik ) B ( amatőrök) és a Nők ( ugyanazt másszuk mint a kedves XY kromoszómások, és nálunk nincsenek alkategóriák. segéd lépésnek bekarcoltak a falba kb 3mm mélységű repiket.. ) lehet hogy azon egy széles hátú "megreggelizik, esetleg vacsorázik" is, de nekünk nőknek eléggé fájnak.. :D

az utak jók, változatosak. az első köteles mászás kivételével piszok nehezek. elölbe mászunk , 3 utat, nittenként 40 pontért.

a boulder feladat, 10 út teljesítése. egy könnyű nincs közüle. edina, aki második lett ötöt mászott meg, én a negyedik kettőt...
csak összehasonlítás végett csabi és laci négyett tolt.. csak az ért pontot, amit topra másztunk.

estünk, keltünk. bár a zuhanás pontosabb kifejezés a sikertelen próbálkozások végén. és mivel a boulder kötél nélkül való, és battán a szőnyeg vastagság igen csekély, minden perifériámat tisztességgel összezúztam, különös tekintettel a bal combhajlító izmomra, és a fenekem összfelületére..
azt a fránya két utat sírva nyögtem ki, a másodikat a visszaszámlálás közben, 40 másodperc alatt, rommá erőltetett ujjakkal. 




nagy sláger volt a kötött kesztyű :) sapka ha piros, raszta haj, és zia por szórás..




volt egy óra szünetünk, amikor elmentünk egy közeli vendéglátó ipari egységbe.. kávé volt, tej nem.. így míg a többiek aktívan szocializálódtak a helyiekkel, különös tekintettel Irénkére ( irénke szeret minket lányokat, de az ürge bürge fiúkat nem. határozottan nem! ezt többször kijelentette, szigorúan összehúzva szemöldökét ), mi közben elfutottunk tejért a boltba, majd vissza. 




átvágtuk magunk a kifelé bodorodó füstfelhőn, a felvillanó mosolyú kocsmáros kezébe nyomtam a tejet, esküjét vevén két bitang erős tejes kávéra.. Irénke közben konyakkal a kezében kőrözött köröttünk, megragadva minden alkalmat az ital nyakba való löttyintésére, felhívva a figyelmünk a vadlibák repülési szokásaira, a macska fröccs mibenlétére, kihangsúlyozva a az ürge bögre fiatal emberek nemszeretését, legyen az vadliba, macska vagy ember..



:) a még sohaéletükbennemetetettéhenkórász szaglászók szisztematikusan nézték végig a zsákokat, majd megkeresték a leggyengébb láncszemeket, és pszihoterrort alkalmaztak. 



részemről rongy minden izmom.. a bal mutató ujjam hajlékonysága akár egy 124 éves mestergerendáé.
szép nap volt. köszönöm.
:)


 
egy látványos beleesés közben :D